Az EAEV legfőbb jellemzője a merev elvrendszer, az elvekhez való görcsös ragaszkodás. Az EAEV mind intellektuálisan, mind erkölcsileg felsőbbrendűnek gondolja magát a többi embernél, lenézi őket, amitől még rugalmatlanabbá válik. Jóllehet elvrendszerének köszönhetően rendre a farkinca csúnyábbik végén találja magát, a saját felelősségével sohasem képes szembenézni, hanem mindig másokat hibáztat.
Két altípusra osztható, a simánfaksznis és a lázadó, az egyik a geek, a másik pedig a művészlélekembercsoportra jellemző.
A Simánfaksznis
A Simánfaksznis EAEV életének minden területét átfogó szabályrendszer hálózza be. Az élet majd' minden területével kapcsolatban megvannak a maga szilárd elvei, amelyekhez körömszakadtáig ragaszkodik. Jóllehet az EAEV szilárdan meg van győződve elvei szent felsőbbrendűségéről, valójában a nevezett elvek nemhogy nem praktikusak, de az elemi racionalitást is nélkülözik.
Ezek a szabályok bármik lehetnek. Multinál nem vásárol, mert a multik csúnyaelnyomókapitalisták, szórakozóhelyre nem jár, mert ott neki nem tetsző zene szól, és még dohányoznak is (a dohányzást valamiért minden Simánfaksznis rühelli). Moziba nem jár, mert onnét a szarszemét konzumkultúra ömlik (ahelyett, hogy érdekes ismeretterjesztő filmeket vetítenének hazánk szép tájairól, s a túzokról, amely már csak itt költ), és különben is, minek, színházba pedig azért nem jár, mert ott sok a bölcsész, és különben is, oda ki kell öltöznie, és arról szó sem lehet, hogy akár csak egy estére is megváljon hőn szeretett Dang Bao balfasznadrágjától. Szigorú vegetáriánus, vagy éppen büszke húsevő, és szívesen tart kiselőadást a vegetarianizmus veszélyeiről (vitaminok bevitele / nem-bevitele stb) mindenkinek, aki nem menekül el elég sebesen.
Nemére nézve a Simánfaksznis 95%-ban férfi, foglalkozását tekintve pedig az esetek 80%-ában valamilyen mérnök, de lehet programozó, matematikus, esetleg jogász is (persze nem a kabriós típus, hanem a visszamaradott kis tintanyaló fajta). Általában valóban intelligensebb a többi embernél, akár Mensa-tag is lehet, de ennek ellenére (vagy pont ezért?) képtelen felismerni ennen korlátoltságát, ugyanis így mindenkinél ügyesebben tudja megideologizálni baromságait, ezenkívül minden kudarcát azzal magyarázza, hogy ő mindenkinél jobb és okosabb, és nyilván a sok lúd a hülye, akik kicsinyes, kispolgári frusztrációik levezetéseképpen lépten-nyomon megszívatják a magas intelligenciahányadosú disznót.
A Simánfaksznis mindenhez hozzá tud szólni, mindig mindent jobban tud, és mindenhez jobban ért, mint a "pórnép" halmaz többi eleme, akkor is, ha az adott területről nincs első kézből származó tapasztalata. Szilárd elveinek köszönhetően csupán az élet egyetlen szűk szegmensét ismeri (ez jellemzően a szakmája és az azzal kapcsolatos dolgok). Minden más kívül marad a látókörén, az elvrendszer ugyanis biztosítja, hogy még véletlenül se találkozzon semmi olyasmivel, ami meg találná zavarni punnyadtpuki-aromájú privátbuborékjának belső rendjét. Ez ugyanis előbb-utóbb az elvei megkérdőjelezéséhez vezetne, abból pedig semmi jó nem származna.
A fenti tulajdonságai miatt a Simánfaksznis a nők között se valami népszerű. Ez érthetetlen, hiszen igényes, műbőr övtáskájával, esőemberesen viselt ingjével (betűrve + a legfölső inggomb begombolva) és nyakig felhúzott Dang Bao pantallójával rendszerint ő a legdélcegebb jelenség az egész szerverteremben. Ha valaki nagy nehezen össze is jön neki, az -- akármilyen jólelkű, anyáskodó típus legyen is -- csakhamar levágja, hogy valami nem smakkol a kedves-szelíd geeksráccal, és menekülőre fogja. Általában csak a legkomplexusosabb áldozattípusok tartanak ki mellette hosszabb távon.
Tudálékosságát és rugalmatlanságát a Simánfaksznis munkahelyén is nehezen viselik, egyedül azért tolerálják, mert jó szakember. Sokszor tapasztalható azonban, hogy rugalmatlansága és együttműködésre való képtelensége miatt képtelen egy bizonyos szintnél feljebb lépni. Ezért természetesen a vezetőség a felelős, akik középszerű elméjükkel nem képesek meglátni a Simánfaksznis zsenijét, és -- óh, borzalom! -- arra kényszerítik szegény Michelangelót, hogy mindörökké széklábat faragjon.
Mindennek köszönhetően a Simánfaksznis életének más területei sem téveszthetők össze a fáklyásmenettel. Umádott elvrendszerének köszönhetően ugyanis mindenütt a farok rossz végére kerül, viszont a két dolog (ti. a mere...izé, rugalmatlanság és a szívás) közti összefüggést nem képes meglátni, ezért a kudarcaiért rendszerint a környezetét okolja. A Lárva-Ipsos kutatásai szerint ezen embercsoport tagjai, önvizsgálatra való képtelenségük miatt, minden más csoportosulásnál nagyobb eséllyel válnak turbómagyarrá.
Akár turbómagyar, akár nem, biztos lehet benne a kedves olvasó, hogy a Simánfaksznis roppant kidolgozott, már-már a formális rendszerek strukturáltságát idéző politikai nézetrendszerrel rendelkezik, amit természetesen nagyon szívesen ki is fejt az érdeklődőknek (és a kevésbé érdeklődőknek is). Általában polfórumokon is megtalálható, ahol természetesen munkaidőben is állandóan fent lóg.
A Simánfaksznis állampolgári jogait is imádja érvényesíteni. E minőségében a pártalapszervek, a lakossági fórumok és a társasházi lakógyűlések réme. Kérdései, észrevételei terjedelmesek, minden apró részletre kiterjednek, és irritálóan modoros hangneműek. Miatta nem lehet végleges döntést hozni semmiről, mert minden, de minden apróságba képes belekötni. Az Országházba azért nem kerül be egyetlen Simánfaksznis képviselő se, mert a honatyák az első hét végén felakasztanák a csillárra.
A Lázadó
A Lázadó igazi gerinces ember. Vagy legalábbis szeretné, ha ezt hinnék róla. Bőszen hangoztatja, hogy ő egyéniség, aki nem hajlandó beleolvadni a szürke tömegbe. Munkahellyel rendelkező ismerőseit lesajnálja, bérrabszolgának nevezi őket, és minden adandó alkalommal kifejti, hogy ő soha, semmilyen körülmények között nem lenne hajlandó ilyen helyen dolgozni, mert az már a _betagozódás_ első lépése lenne. Különben is, az ilyen helyeken az ember nem más, csupán egy szám egy képleten .
A valóságban a Lázadó nem feltétlenül intelligensebb vagy kreatívabb, mint a blog exceLLgyárban dolgozó törzsolvasói, az arca viszont lényegesen nagyobb. Ráadásul lusta, trehány, megbízhatatatlan, képtelen magát tartani bármiféle megállapodáshoz, hatalmasra duzzadt egója miatt pedig semmiféle kritikát nem tűr. A jó szándékú tanácsokat szent autonómiája korlátozásának veszi, főnökkel pedig egyáltalán nem tud együtt dolgozni, mert nincs az a főnök, akinél ő ne tudna jobban mindent.
A valóság az, hogy a Lázadó egyrészt végtelenül lusta és trehány, másrészt képtelen tartani magát bármiféle megegyezéshez, másrészt az egója is hatalmas, így a legtöbb munkahelyről idejekorán kipenderítik. A Lázadó persze azt gondolja, hogy ez az ő "kreativitása" és "nonkonformizmusa" miatt van, később pedig már bőszen hangoztatja, hogy ő túl jó ahhoz, hogy holmi bérrabszolgaként vesztegesse el határtalan tehetségét.
A Lázadó tehát sok közös vonást mutat a Szellemi Szabadfoglalkozásúval, de nem csupán a _művészlelkek_ tartozhatnak ebbe a csoportba. Az intellektuális vonal képviselői között előfordul az Örökbölcsész, aki többnyire gyolcsingben és saruban csapatja, és az összes létező bölcsészképzést elvégezte, de még keresi a helyét. De, bármily meglepő, a kétkezi munkások között is előfordulnak Lázadók. Természetesen ők rendkívül öntudatosak, művésznek képzelik magukat, és nem adják el magukat csak úgy akárkinek. Ha olyan munkákkal keresik meg őket, amiket rangon alulinak tartanak, akkor kb. ebben a stílusban reagálnak reagálnak: http://homar.blog.hu/2009/02/04/az_ember_akit_megalaztak_a_kovacsok
Érdemes még megemlíteni az Ezoterikus Jánost, aki látó ember. Ő asztrológusi, látnoki, jógaoktatói vagy káoszpapi szolgáltatásait próbálja értékesíteni több-kevesebb sikerrel. Paradox módon neki van a legnagyobb esélye a sikerre, mert ha ügyes, akkor a Lakótelep Sámánjává is kinőheti magát, és jelentős számú játszóterező anyukát dughat meg.
A Lázadó formális végzettséggel ritkán rendelkezik -- ha mégis, az jellemzően egy cca. 10 év alatt abszolvált bölcsészdiploma, esetleg a Mantra Parapszichológiai Szabadegyetem által kiadott oklevél --, viszont sosem felejti el hangsúlyozni, hogy ő ennek ellenére és ezzel együtt rendkívül művelt. Meggyőződése, hogy a felsőoktatás csak felesleges korlátok közé szorítja a Szellem szabad szárnyalását, és bármikor kész bebizonyítani, hogy sokkal műveltebb, mint nem egy diplomás.
Párkapcsolatok terén a Lázadó nem valami szerencsés. Könnyen ismerkedik, mert elég karizmatikus, de hosszú távon nem nagyon tudja senki se elviselni. A másik lehetőség az, hogy idejekorán kifog egy áldozattípus barátnőt, aki, miként a drogosnál láthattuk, jóban-rosszban kitart mellette, megbocsátva a megcsalásokat és a családon belüli erőszakot.
Jóllehet a Lázadó menekül minden felelősség elől, a nagy szabadságvágy azért abban mégsem akadályozza meg, hogy gyereket csináljon -- ha lehetséges, mindjárt hármat is.
A Bűn és bűnhődés Marmeladovjához hasonlóan a Lázadónak is a szíve hasad meg, amikor végigtekint soványka, rémült szemű, kopottas ruhájú gyerekein, akik üres krumplipürét vacsorálnak (már ha egyáltalán). A világnak a mellét verve bizonygatja, hogy bármit megtenne Gyermekeiért és Gyermekei Anyjáért, normális megélhetés után nézni viszont továbbra sem hajlandó. A nagy családszeretet közepette minden lelkiismeret-furdalás nélkül szolgáltatja ki gyerekeit a teljes nyomornak, létbizonytalanságnak és az ebből fakadó megaláztatásoknak.
Ha a Lázadó történetesen nő, a gyerek kapcsolaton kívül fogant; a gyerek apja nem ritkán házas, drogos, drogos házas vagy ismeretlen (magyarán több apajelölt is van).
Ez a típus világnézetére nézve vagy váccpáuörös biciklisfutár, vagy (a Simánfaksznisnál említett frusztrációfaktor miatt) turbómagyar. Utóbbi esetben imádja szidni a cigányokat, akik nem dolgoznak semmit, csak szarják kifele a gyerekeket, és veszik föl a segílykét a nabbüdössemmire.
